Emlékszem mindenre megsúgom nem volt oly rég
nem olyan rég
Emlékszem nevekre, utcákra, terekre még
keresem rég.
Ábrándos gyermekkorom
fényévre tőlem, de mégiscsak egy percre van önmagam.

A kötélen megszáradt ruhákon pihent a nyár,
a ragyogó nyár.
A lépcsőn már hallottam élesen kattan a zár
és valaki vár.
Visszhangzó körfolyosón,
harangszó a Kossuth adón
dél idején, a nap közepén.

Ha láthatnám újra a házunk
s te is ott lehetnél
Az erkélyről lógna a lábunk
s ugyanúgy nevetnél.

Sapkámra hópelyhet sodort a vacogó szél,
a kacagó tél.
Fázósan csúszkáltunk patakok fagyott jegén
hogy felejthetném!
Halkabban szólt a világ
de hallottuk egymás szavát,
s a mama dalolt, míg átkarolt.

Ha láthatnám újra…

Ha hinném, hogy van folytatás,
már nem számolnám az időt.
Ha kezdhetném újra,
ha játszhatnám újra,
s ha ott lennél odamennék!

Ha láthatnám újra…

Emlékszem mindenre, megsúgom nem volt oly rég,
nem olyan rég,
hangtalan estéken tűsarkú lépted neszét
keresem még…