[block title="Bartók országában"]

1. Moldei lány

Dalol e még a moldei lány
Az erdő közepén
Minden úgy van-e mint 84 telén

Van e még ott békesség
fénylő jégvarázs
Áll-e még a korhadt kék faház

a szél lefújta nádtetetjét
de ma is érzem az ágy melegét
Amit adott az úgy volt szép
egy titkos kirándulás
Egy elrejtett, megkésett, bánatos árulás

Ha felnézek az égre látom kék szemét
még ma is hallom furcsa énekét

Dumdulumdudulidő, dumdulidú
Dumlulullulu, ne legyél szomorú
Dumdulumdudulidő, dumdulidú
Dumlulullulu, ne legyél szomorú
Ha a nyár szűkmarkú
S a hegyen hókoszorú

Átjött egy végtelen éjszakán
Egész Norvégián
A havon húzta egy sápadt holdbéli szán
fényévekre tőlem éli életét
de ma is hallom furcsa énekét.
 
 

2. Más ez az állomás

Ölelkezem a köddel
A mozdony rég megállt
Randevúm van a csönddel
Az én időm lejárt

Egy szelíd lány jön szemben
Tejfehér hajnalon
hosszú kabátja lebben
Elcsúszik a hűs havon
a kezemet nyújtom
zavartan, tétován
a szemembe néz
olyan bánatosan furán.

Más ez az állomás
Más ez az ölelés
Más ez a vallomás
örökre szól

Egyedül semmi úgy nem ment
Csak rohantam egy árny után
Kerestem azt, aki megment
Kit a gondviselés nekem szán

Mától más lesz a reggel
Leül a felkelő nap mellé
Az asztalon kávé tejjel
nincs harag többé
a kezemet nyújtom
Olyan boldogan sután
S ha leszáll a langyos este
Sétálunk Óbudán

Más ez az állomás
Más ez az ölelés
Más ez a vallomás
örökre szól

Végre megfagyott szívembe az élet visszatért
S egy bolyongó örült vándor, nyugodt Világba ért
 
 

3. Bartók országában

Sokat fáztunk hűvös éjjel
zord hegyek csúcsain
szembe szálltunk a dühös éggel vad vizek útjain
és szól még a dal, míg meg nem halunk
Bartók országában vagyunk

Igazgyöngyöt hamis fémért
fel nem áldozunk
messzefénylő örökmécsest
szemétbe nem dobunk
kell néhány hang mit rád hagyhatunk
Bartók országában vagyunk

Ne mondd, hogy ez háború
és legyünnk mi is katonák
Odafent a királyok
s szépen csillognak a paloták
Gyere ülj mellém a tűz mellett majd
megérted talán, milyen a választott magány

A lecke most már fel van adva
aki jól hall, az miért süket
ölre mennek, hogy újra lássák délibáb hősüket
hosszú a sor, mind arra vár, hogy fülébe
ólmot öntsenek.

a lecke most már fel van adva
aki jól hall, az miért süket
ölre mennek, hogy újra lássák délibáb hősüket
hosszú a sor, mind arra vár, hogy fülébe
ólmot öntsenek

Néha mintha magot vetnénk
a kiégett földeken
Gyönge szárnyunk összetörnénk
a tűhegyes szirteken
De szól még a dal, míg tiszta agyunk
Bartók országában vagyunk

Mennyi kincs süllyed el
Hordva napjaink szennyesét
Mennyi tűz hamvad el
Mennyi gyöngy guru szanaszét

Egy így jó, ez így szép,
egyre fényesebb lesz a kép
Most már nyugodtan alhatunk
Bartók országában vagyunk
 
 

4. Az árral szemben

Mezítláb sodródom a tengeren
És hol nincs senki, aki megsegít
Semmitmondó ígéret a Vételen
A reménytelen csend elborít

Hiába kék az ég, szürkének látom rég
Egyre távolibbnak tűnik a messzeség
Uram gyorsan végezd el
Szenvedni miért kell
Küzdhetnék, harcolnék, de hiába

Az árral szemben, az árral szemben
Az árral szemben, az árral szemben

Reméltem, hogy eljön majd egy nagy hajó
S a rémálom majd gyorsan véget ér
S hanyatt-dőlve, fahordóból inni jó
Ha szomjazol a víz kincset ér

A hátamra tűz a nap, az eső az arcomba csap
A vad északi szél hajamba kap
Lyuk van a csónak oldalán
Süllyedek is talán
Haladnék, haladnék, de hiába.

Az árral szemben, az árral szemben
Az árral szemben, az árral szemben

Eljutni végre a Csendes Szigetre
Vagy mint a Bibliában, nyíljon szét az Óceán
Most az egyszer tégy csodát, halld meg egy híved
bús szavát, hogy megmenthesd a vizek vándorát
 
 

5. Ne félj komédiás

Ne félj te komédiás
Jó az álmodozás
Képzeld bátran el
Vár a Sunset boulevard
fehér sportautó
És a tengerre néz a ház
Ha egyszer elkészül a filmünk

Ringat a kishajó
Az öböl szép ölén
Vár egy messzi kikötő
Híres szőke nő
És az Osrcart had őrizzem én
Ha egyszer elkészül a filmünk

Ne félj komédiás
Ki fogjuk várni
Ne félj komédiás
Tudunk vízen járni

Jó ez a kék lebegés
a valóság felett,
egyszer megtörik a jég
S Hollywood lázban ég
Morricone írja majd a zenét
Ha egyszer elkészül a filmünk
 
 

6. Széttört porcelán

A templom tornyán táncot jár a lámpafény
Lassan csúszkál a tető bádogperemén
Bekúszik az ablakpárkány szélei mögé
Páránk redői közé
Ha a forgószél, álomport fúj felénk
AZ egész Világ csak a miénk

Széttört porcelán az asztal közepén
Hervadt hóvirág az abrosz tetején
De az éjjel, oly szép s az ágyad forró menedék

Szemed színét, bárcsak megrajzolhatnám
De hogyan is tudnám, milyen a mélykék óceán
Hogyan festenék a jégen rianást
Hosszú fagy után olvadást
S ha egy úthenger lelkemre térdepel
Karod az égbe felemel

S ha pasztell képünk gyűrött vásznán,
egy korszak lassan véget ér
Szemem érzőn, mindig értőn, mindig féltőn elkísér
Számíthatsz rám!
 
 

7. Hullik a jégeső

Miért nem szólsz semmit, ha valami bánt
Ringatnak a hangok, ha a bánat földre ránt
Hidd el, ha érzed, hogy nem bírod már
Jobb lesz majd minden, mire az óra körbejár

Nem szoktál szidni, nincs az égen felhő
De mégis úgy érzem, hogy hullik a jégeső
Miért nem tudsz élni, mosolyból kérni
Hegycsúcsról messze nézni, s hazatérni

Fűzfákon csillog a bús őszi fény
Gyorsan pereg a filmünk, s begyorsul a közepén
Egy elcsigázott vándor, szomjad, inni kér
Hogy tudsz úgy nézni, szégyen álarcot fest a vér

Nem szoktál szidni, nincs az égen felhő
De mégis úgy érzem, hogy hullik a jégeső
De mégis úgy érzem, hogy hullik a jégeső
 
 

8. Nagykörút

A Nagykörút csillogóan szép ma éjjel
a rendező véletlenül erre járt
És csak nézett kedvesen annyit szólt még
Este hívj megadom a mobilszámom

A Nagykörút teljesíti szép reményem
Az életem varázslatos útra tér
Volt egy álmom, valahol állok s játszom
Rómeót vagy legalább Júliát

A színház mézescsók, habzsolom,
és mindhalálig élvezem
A színház mérgespók, marásától elveszítem a fejem
És ha fent lehetek a színpadon, nekem se kell több már

A Nagykörút ma beváltotta minden álmom
De a rendező ismeretlen verset kért
És csak álltam, szemeimben a tűzzel, hű de jó, hogy
kéznél volt a poroltó
 
 

9. I love you

Ezüstszínű hajód volt
De Isten mindent szétrombolt
Kettétörte árbocát
vízbe dobta zászlaját
miért sírsz, szárnyammal megvédlek, miért félsz,
megvédlek, megvédlek és száz évig élsz

Aranyszínű láncod volt,
de az Ördög éppen rád gondolt
Tőled vitte zsákmányát
megtöltötte táskáját
miért sírsz, lényegünk nem lophatják el
az benned van, bennünk van, s miért múlna el

Éreztem százszor
őrjöngő lázban égő önmagunk
most arra kérlek, szólj még egy szót,
egy percre nézz még rám, kérlek

Folyón ringó otthon volt,
de egy őrült napon tűz tombolt
Elzavartak messzire
egy lakatlan árva szigetre
miért sírsz egy palackban ott a vádalku
gyógyíts meg, gyógyíts meg, I love You
 
 

10. Fázom

Fázom, fázom, s nem találom a felkelő nap házát
Fázom, fázom, nyisd ki ablakod, gyújtsd fel a lámpát
Az idő rosszra fordult délután
Hajók ütköztek a vén Dunán
S egy furcsa ízű víz a fejembe szállt.

Fázom, fázom, álmos reggelen kelj fel és lással
Fázom, fázom, tudom, sok-sok éjjelen száz évet vártál
Egy busz a körúton felborult
A város elméje elborult
S a Széna térig ért a taxisblokád

Fázom, fázom, felejts el mindent, és tárd ki az ajtót
Hidd el, ha mondom, egy oroszlán ugrott a hídról egy szaltót
Elraboltak zöld emberek
Sokáig vizsgálták a testemet
Pedig mondtam én, hogy későre jár

Hazamennék, hogyha még van hová
Hazamennék, jobban, mint bárhová
Őszintén, fáradtan, boldogan rohannék
 
 

11. Zápor után

Perzsel a föld
szédülten felgyúltál
És szobrom ledőlt
Mert volt, amit megtudtál
Éget a Nap
Átkoz a Hold
Hisz minden csak fénylő smaragd volt
És tombolt a szél
úgy nevettél
Mikor az életemből kimentél

Mélyült a tó
bárcsak meggyónhatnám
elsüllyedt a szó
Érveink csónakján
Nem ringatott víz
Nem ölelt az ág
Hirtelen hűvös lett a szád
És mindent vittél
úgy siettél
Mikor az életemből kimentél

zápor után, mindig táncba hív a magány
Pattog a tűz, egy arc néz le rám
ismerős árnyék a szobám falán

Izzik a kép
Emléked hamvad már
Még kicsit fáj,
de hiába bántanál,
ha testemen vér,
ha lelkemen lánc
s véget nem ér e furcsa tánc
ha rám dől a fal
lesz majd egy dal,
ami újra kicsit megvigasztal,
Neked az játék
nevetős bús leány
Neked ez játék
Jéghideg porcelán
neked ez játék, de megunod még talán
neked ez játék
átkozott szép babám

[/block]