[block title="Új dimenziók"]

1. La dolce vita

Nézz körül a szobámban
A plafon a csillagos ég
Jól vagyok rongy ruhámban
Hiszen erre vágytam már rég
S a padról már olvad a jég

Neked adom én
Neked adom én
Neked adom álmaim legszebb kincsét
Egy koldus kenyerét

Hány kötetnyi tanulság Míg egy céltalan célba érsz
Százkilónyi igazság
És cipelni oly nehéz
Míg egy világba be nem férsz

Neked adom én…

La dolce vita,
Minden csupa még
Együtt alszunk
A nyárfák terén
Télví z idején
La dolce vita
Minden olyan szép
Együtt táncolunk a kukák tetején
Európa közepén
A század elején

Ne félj, ha arcom borostát
És ott vagyok, ha pirosba érsz
Kék szemedben szorongás
És hozzám érni félsz
S gyorsan a gázra lépsz

De neked adom én…
 
 

2. Telihold

Fúj a szél, az ember itt alig él
Ki kell rúgni a hámfából
De minek kirúgni, hisz mindenki berúg
S nem lát a boldogságtól

Kip-kop, kopog a hivatal
Adjál nekem is a léből
Fekete méhek, fejükön aranyék
Enni kérnek a mézből

Teli van a Hold
Teli van a Hold
Teli van a Hold
Az a szép telihold

Esik az eső, csupa víz a kalapom
A hócipőm sincs fából
Éhes vagyok, fázom és vacogok
Egy darabot adjatok a mából

Teli van a Hold…

Fúj a szél, a Dunáról fúj a szél
És mindenki jól megszívja
A Dunáért futsz, de mire odaérsz
Valaki már megfújta

Teli van a Hold…

Egy füstös bárban, ha rontanál
A játszma túl korán véget ér
És egy vastagnyakú férfi kidob a hátsó ajtón
S a tűzfal mellett talál az égő hajnal
 
 

3. Szerelem

Száz év magány után jöjjön egy új év,
Vesse rád a csodalámpa bársonyos fényét,
Fájt, de elfelejted majd az átélt nagy zsivajt,
A rádszakadt vadvihart.

Szerelem, néhány percig tart csupán,
Simogat, mint a hajnali óceán.
Szerelem, néha jön mint a nyári szél,
Szállsz, mint őszi levél,
De néha túl gyorsan jön a tél.

Szép utca lány vagy irgalmas nővér,
A szívedbe beírja majd örökre a nevét,
És úgy, úgy hajol föléd, ahogy senki soha még,
S neked adja az életét.

Szerelem, néhány percig tart csupán…

A szerelem jó, a szerelem vak,
S néha évekig fogva tart,
A szerelem méz, a szerelem máz,
Olyan hogy összedől a ház.

Szerelem, néhány percig tart csupán…

4. Dimenzió
 
 

5. Ötezeréves kő

Állt egy régi kő a hegy tetején
Mint elhagyott bánatos szerető
Néha zápor verte, a nap is égette
De csak ott állt büszkén a kő

Aztán egy szép napon
Fegyverek hangja szólt a faluból
S csak úgy jöttek fel a dombon a katonák
Vörös eső áztatta a földet a szerpentinúton
S a sötétben gyerek sírt valahol

Ötezeréves kő, nem fog rajta az idő
Hiába jön viharfelhő,
Hiába omlik rá a hegytető

Óriási zűrzavar lett
S gyűlölni kezdték a követ
Felgyújtották a nagy hegyet
és percek alatt lett a gyönyörű tájból rozsdatemető
De csak ott állt büszkén a kő

Ötezeréves kő…

Sokáig próbálták széttörni a követ
De túl kemény volt, s nem lehetett
Volt ki testével védte
S egy bokor mögé rejtette
De egy másik a titkát felfedte

Ötezeréves kő

6. Mindig kéznél vagyunk
 
 

7. CNN

Reggel üvöltött a televízió
hogy Budapesten elfogyott a parafadugó
s míg ázott a tealevél
eremben megfagyott a vér

Ijedtemben hallgattam a rádiót
De sajnos akkor éppen egy chopin szólt
És elégett a pirítós kenyér
S az abrosz se lesz többé már fehér

Valaki mondja el nekem
Talán a cnn
Valaki mondja el nekem
Ha ez igaz, mi lesz majd velem?
Valaki mondja el nekem
Talán a cnn
Valaki mondja el nekem
Mert tönkretesz a gyötrő félelem

A miniszter dadogva interpellált
Hogy jobban hallatsszon egy székre felállt
Hadarva sokat beszélt
De az utcára kimenni félt

A körúton megállt a forgalom
Azt hittük kitört a forradalom
S egy rendőr a hősök terén
Ordított, hogy van még remény

Valaki mondja el nekem…

Hál’Istennek van sok csatornánk
Ahelyett, hogy a könyvekkel bajlódnánk
De mire átkapcsoltam én
Egy sorozat ment a hírek helyén

Úgy izgulok, a hősnek győznie kell
A gonosznak gyorsan halina kell
Nem érdekel Victor Hugo
Mert elfogyott a parafadugó

8. Kórház
 
 

9. Donna Lolita

Vesztettem, néha, mikor játszottam
És játszottam akkor is, ha nem tudtam
És a cinkkártyavár hamar összedőlt
A szivar lassan az ajkamra nőtt
S egy nagybajuszú ideges ember
AZ asztalba lőtt

A pincében szívtuk a félhomályt
S hason fekve vártuk a razziát
Volt ki a tűzoltólétrán menekült
S egy csatornába derékig elmerült
És nem volt hogy kihalássza senki
Már mindenki ült

Csak ketten maradtunk a házban
Én meg egy spanyol pincérlány
És mert nyakig voltunk a pácban
Én levettem az ünneplő ruhám

És donna Lolita letépte a blúzát
Én ilyen kényes ügyben nm nem nyitok vitát
Egy kicsit szégyenlősen
Elfújtam a gyertyát
S a szívem úgy kalapált

S úgy dalol egy kicsit spiccesen
Hogy a hangjától kinőttem a méretem
Éreztem a parfüm fanyar illatát,
Az ördögök bódult nászát
És ránk zárták a beszűrődő fényben
A bár ajtaját

Ott lettem én, latin szerető
S többször még hatott rám a vonzerő
És ittunk a szesztilalom idején
S tán voltunk az asztal tetején
S nem zavart egy cseppet se minket
Hogy újra este lett
 
 

10. A híd

Mi értjük a másik szavát
Mégis távol a rokonvilág
Pedig egymásra hajolnak a fák
Egy vékony folyó választ minket el
A túlpart még sincs közel
De egy hídnak lennie kell

Mi értjük a másik szavát
Látjuk a gyanakvás hideg ködét
És ellökjük egymás kezét
Pedig a gyermek ott is énekel
De a túlpart még sincs közel
De egy hídnak lennie kell

Mi értjük a másik szavát
Ugyanaz a nap süt le ránk
Ugyanazt látta ősapánk
A sivatag ugyanúgy ölel
A túlpart még sincs közel
De egy hídnak lennie kell
 
 

11. Buenos dias

Limában születtem 960 nyarán
Egy dohányültetvényen napszámos volt szépapám
Hiába kerestem az inkák kincsét
Korán elhagytam őseim földjét
De mikor a repülőgép leszállt
Egy bánatos sóhaj felszállt

Néhány dollár csak néhány napig elég
három gyertya csak három éjjelen ég
Hiába keresem az inkák kincsét
föld alatt dalolok fillérekért
Ne nézz mosolyom álarca mögé
Éppen most érek az Andok fölé

Buenos dias mi amigo
A metrókijáratnál nagyon jó
Olyan szép ez a hivatás
De inkább lennék én valaki más
De inkább lennék én valaki más
 
 

12. Úgy öleld a hegedű nyakát

Langyos szélben ringatózik az óceán
S az ég alján ködfátyol
Szivarfüstben úszik most a délután
A hajó csendben táncol
Újvilág, oly messze van az még
Csak most hagytuk el Normandiát
A félhomályban konferanszié
Fénybe hívja a zenekarát

Az este sztárja egy híres francia dizőz
Színes kalap szőke haján
Látszik rajta mit hozott divatba az ősz
Kilencszáztizenkettő derekán
Újvilág, talán várja őt egy férj
Vagy egy hollywoodi filmstúdió
És a hálás közönség, nem sejti még
Ez egy félbe tört vakáció

Úgy ölel a hegedű nyakát
Hogy újraéljük még az éjszakát
Úgy öleld a hangok démonát
Mintha lenne még száz életünk, s százhatvan nyár
Ha elkezdtük a zenét, abbahagyni kár.

Hallunk két furcsa reccsenés
A gépház megtelt vízzel
A tisztek még kerülik a feltűnést
De a pincér egy kép előtt térdel

Újvilág, messze van az még
Néhány óra múlva ferde lesz az ég
A zongorán játssz egy rapszódiát
Vagy inkább egy vidám polkát?

[/block]