[block title="Átölel a múlt"]
1. Átölel a múlt
Mesén nőttem fel, úgy a szép,
Kivel játszhatnék újra még?
Miért szégyellném, ha akarsz ülj mellém
Csoda vár, a hinta száll
Voltam én király és indián,
Robin Hood és más hős titán
Homokból nagy vár, mezítlábas nyár
És a sárkány az égbe száll.
Átölel a múlt már, érzem
Hazavisz az út, vár a helyem
Átölel a szél, mint régen
Ugyanaz a tér, jól ismerem
Bevésett két név a hézfalon
Ez megint ’67, vagy álmodom
Szerelmes voltam, de nekem nem szóltam
Ma is így élsz boldogan
Csak a dal lett itt más,
Fájó változás, nem a lélekből szól
Olcsó varázs, álarcos csalás
Pedig szívből szól, ugye emlékszel jól?
2. Keserű méz
Nézd, kihunyt a lámpafény,
Ahogy az utca kockakövén
Elgurul üresen,
Egy eldobott szerelem
Kár, hogy szűk lett már a tér,
Ennyi emlék a polcra se fér
Az éjek hűvösek,
És fájnak a reggelek
Keserű méz vagy, fanyar és édes
Mondd el bártan, miben vagyok vétkes
Keserű méz vagy, magadhoz láncolsz
Könyörülj rajtam, lelkemen táncolsz
Szólj, ha átölelne más
Hogyha nehéz a folytatás
Tőlem sose félj,
Engem ne kímélj
Úgy fáj, hogy hamis gyémánt a szíved
Úgy fáj még,
Hogy elvakít a fényed
És túl kevés a szín,
Megfesteni téged
Szólj, ha átölelne más
Hogyha nehéz a folytatás
Tőlem sose félj,
Engem ne kímélj
3. Ébressz fel
Sose mondd, hogy elmúlt minden,
S ami fontos elveszítem,
Ne hidd, hogy más lennék
Sose mondd, hogy másban hittem,
Te voltál a legszebb kincsem
Figyelj rám úgy, mint rég!
Gyere, ébressz fel, hallanunk kell még egyszer
A dalt, mint a szíved ver
Gyere, ébressz fel, hadd érezzem még egyszer
Az a vágy hogyan szédít el
Sose bújd a bölcsek könyvét
Ne bánd, ami meg se történt
Ne hidd, hogy más lennék
Sose mondd, hogy fáj az élet
S ami szép, az másoké lett
Figyelj rám úgy, mint rég!
Gyere, ébressz fel, hallanunk kell még egyszer
A dalt, mint a szíved ver
Gyere, ébressz fel, hadd érezzem még egyszer
Az a vágy hogyan szédít el
Tudom érezted már, más út is vár
Szó nélkül eltűnhetnél
Ha te nem féltenél
Száz éve máshol lennél
De el sose tévedtél
Sose mondd, hogy elmúlt minden
S ami fontos elveszítem
Ne hidd, hogy más lennék
Nem igaz, hogy nincs több ebben
Ugyanazt szeretnénk ketten
Ölelj most úgy, mint rég!
4. Nehéz idők
Nehéz idők
Ma is játszanám a jó szeretőt
A széltől is óvnám
Úgy félteném őt
Nehéz idők
Ma is remélnék egy másik jövőt
Mint mikor szívem
Szép álmot szőtt
Tizenhárom hosszú év,
Tizenhárom nehéz kő,
Hát mit várhat még
Egy hű szerető.
Hova száll
Ez az élet velünk
És ki az ki megsúgja már,
Hogy előbb-utóbb változni kell
Hisz nem múlhat nyom nélkül el
Tizenhárom év
Nehéz idők
Hamar törtek ránk az őszi esők,
S elvitték tőlem
Idő előtt
Nehéz idők
Benne láttam meg az igazi nőt
S ha csalódtam másban
Ő adott erőt
5. Ütöm a kongát
Szeretek sziesztázni minden délután
Zeneszerzésből van már diplomám
Éber álmok őrzik éjszakám
Valaki hagyott rám egy hangszergyűjteményt
Dobokat vásároltam súlyos ezrekért
Minden pénzt megért
De békém véget ért
Ütöm a kongát, de te nem értheted
Repül a tányér a fejem felett,
Ütöm a kongát dühöd nem hat ma rám
Nekem ez jár még, nem volt gyerekszobám
Börtönbe zárj, hogy kijózaníts
De a zenétől el ne tilts
Pokoli fényűzés, hogy tehetségemért
Ez a város nekem nem sok jót ígért
De nem cserélnék mással semmiért
Ezeregy zenésztársam szépen trombitál
Ha sok a fúvós hangszer, fejem mégis fáj
Minden porcikámra a dob vár
Agyam egy ritmusbolt, hol bármit megtalálsz
Ha betérsz könnyen dobfüggővé válasz
Hát mennyit fizetnél egy szamba képletért
Zavar a nagybőgő, a gitár meghülyít
Tudod a billentyűs is olykor feldühít
De egy vérbő dobszóló az elrepít
6. Magyar Hajnal
Késve jött meg az útlevél,
Ma már másképp döntenél
A hír a házban körbejár,
A szomszéd srác is sejti m ás,
Hogy sokáig vár, ha visszavár.
Kapkodó két búcsúcsók,
A táska mélyén nyugtatók,
A liget fölött száll a gép
Évek múlva szép emlék,
Hát őrizd meg jól, vigyázz rá.
Magyar Hajnal, hol van az új hazád?
Magyar Hajnal, most hol találok rád?
Hol az a szép új világ?
Egy gazdag múltú, nagy család
Éjjel-nappal számít rád,
Tudják jól, hogy mennyit bírsz,
Ha senki nem lát, néha sírsz,
És tudod, hogy fáj, hogy sosem írsz.
A gyerekek mind kedvesek,
Szökni tőlük már nem lehet
Hallgatják a szép mesét, Mit nagymamád egy furcsa ízű nyelven mesélt
Nagyon rég
Magyar Hajnal, hol van az új hazád?
Magyar Hajnal, most hol találok rád?
Hol az a szép új világ?
A karácsony este – érzed – már sosem múlik el,
Mindenből kiveszed részed, de családtag nem leszel
Aztán magadra zárod az ajtót, és az ágyad átölel
Míg a rövidhullámú rádióadón valaki énekel
A fáradt férj csak ritkán szól
Lerí róla a jó modor,
S ha egyszer eljön a pillanat
És keze rebben a selyemblúzod alatt,
Ne szólj rá!
7. Olvad a jég
Először bújik még hozzád
Százszínű éjjelen át
Pirulva adja neked magát
Ez mennyire jó, sohase gondolnád
Olvad a jég, enyhül a tél
Százezer csillag vigyázza álmod
Olvad a jég, enyhül a tél
Szemérmesen elbújt a fehér hótündér
Valahogy mindig vágyom rád
De eltitkolom, mielőtt megtudnád
Fájó sebeim gyógyíthatnád
Lángoló tűzváram olthatnád
Ugye elmondanád, egy elmondanám
Ha nem lenne olyan jó úgy, mint rég
8. Nézd, hogy lángol az ég
A szemedet néztem, az ég ilyen kék
A budai fák közt várt ránk a rét
Odaadtál mindent, amid volt
Az a perc ott tényleg rólunk szólt
Titkot rejtettél, tanúm rá a Hold
Libegőn ültünk, szép búcsúkép
Fura egy játék, nézd, véget ért
A telihold az ágyam fölé száll
Elaludni rég nem tudnék már
Bárhová bújnék, arcod rám talál
Nézd, hogy lángol az ég
Messze tűnt, ami szép
A tegnap emléke száz fényév
Szerelem nélkül elmúlt a vágy
Az unalom végül így űz tovább
De valahol az út mentén a fák
Ha kel a Hold, emlékeznek rád
Őrzik azt az éjt, minden illatát
9. Ezeregy éj
Hova lett a tündérkert
Hova tűntek átvirrasztott éjek
Gyönyörű volt minden perc
Reméltem, hogy sose ér majd véget
Szállt velünk a varázsszőnyeg oly sok éven át,
Könyörögtem esténként, hogy mesélj tovább
Mesélj tovább, mesélj tovább
Sok időbe tellett tán
Meglelnem a csodatévő lámpát
Aladdinnak gondoltál, s eljátszottad
Bagdad legszebb lányát.
Kalifának öltöztem, de nem volt jó sorom,
Kincseimen túladtál, a kolduskirály kegyeiért a
bazársoron
Ezeregy éj elmúlt, nem volt több meséd
Ezeregy éj elmúlt, mondd, mi jöhet még
Ezeregy éj elmúlt, ajtóm nyitva áll
Nem tart vissza senki,
Nem tart vissza senki már
Magyaráznak százfélét,
Csillagjósok kutatják az álmom.
Zavarosnak tűnik még a kristálygömb
Hol jövőmet nem látom
Valahol szívem mélyén
Szindbád útra kel,
Kikötőkben várnak rám
Hát indulnom kell, indulnom kell, indulnom kell.
10. Szinkronszínész
Miért fáj, ha a zászló másnak áll,
Hiszen feloldozás az életért már így is jár.
Miért kell az elsöprő siker,
Ha egy kéz legyint, hogy a végszó úgy is túl közel.
S bár a nagy szerepre – ki tudja mennyit – várni kell,
Soha ne add fel!
Bárok mélyén nem talál a fény
Szédült álmok bódult éjjelén
Hová jutottál,
Mondd, merre mész?
Chaplin lettél, mégsem érted még
Mit jelent a néma testbeszéd
Egy sikerfilmre vágysz, csak ennek élsz
Szappanízű novellában
Lassan süllyedő szinkronszínész
Western hősök, Űrorösszeiák,
Szinkronstúdió az egész világ
Hová jutottál,
Mondd merre mész?
Egy háborús film hány perc bevetés?
Hány forint egy vérbő nevetés?
Túl nagy úr a pénz,
Kivárni félsz,
Láthatatlan embert játszó,
Más bőrébe bújó szinkronszínész
Más arcával élni látszó
Árnyék-kútba hulló szinkronszínész.
11. Kedvesem, kedvesem
Egy álmatlan éjjel az utcán
Néztem a kirakatokat
S akkor egy szürke ház falán
Megláttam arcodat
Ha azt mondom, lehetnél Marylin Monroe,
Nem olyan messze az igazság
Bár a rúzsod nem olcsó,
Mégis túl piros a szád
Kedvesem, kedvesem
Túl szép vagy nekem
Jobb lesz neked nélkülem
Jobb lesz, mint velem
És az utcán amúgy se ismerkedem
Tudom, az ész nem sokat számít
A haj most sokkal fontosabb
Attól, hogy a tested nagyon csábít
Én nem leszek boldogabb
Mielőtt kinyitottam volna
Becsuktam előtted életem
De hidd el hamisan szólna
Ha azt mondanám, je t’aime
Kedvesem, kedvesem
Túl szép vagy nekem
Jobb lesz neked nélkülem
Jobb lesz, mint velem
És az utcán amúgy se ismerkedem
Két hete jársz egy híres színésszel
Minden újság erről ír
De engem nem dob fel a hír,
Hogy te leszel a Look of the Year
12. Örök szerelem
Ma kicsit másképp fest a belvárosi tér,
Csendben várunk, míg a násznép ideér
Lassan beborul, az eső szemerkél a kapunál
Ez a dolgok fura rendje már
A mamán látszik még a bizalmatlanság
Kezében kókadozik néhány szál virág
Anyám megcsókol, de ügyet sem vet rád, mögém áll
Ez a dolgok fura rendje már
Örök szerelem a nyakkendős képen
Örök szerelem egy csók után
Örök szerelem az utolsó szó jogán
A vaku felvillan, s a fotó máris kész
A bátyám kaján arccal lopva felém néz
Sose tudtam, kinek jó ez a maszkabál
Ez a dolgok fura rendje már
Azt mondják, terhesen még szebb leszel,
A tévé előtt ülve gyakran könnyezel
S ha szombat este néha korán alszol el, majd kicsit fáj,
Hogy ez a dolgok rendje már
13. Eltüntetett ország
Nézd, az erdő alján feltámadt a szél
Messze szállt sok elszáradt levél
S a végtelen úton,
Megérzed, hogy hosszú lesz a tél.
Rég felhúztad az autód ablakát,
Már nem hallod a külvilág zaját
S ha szól még a rádió,
A magad dalát dúdolod tovább.
Volt egy eltüntetett ország
Hol vágyaid széthordták
De az otthon képe most is benned él,
Rég benned él, és egy belső hang azt súgja
Ne félj, nincs itt veszve semmi, maradt még
Négy kerék
[/block]