[block title="Két hónap a Nagy Folyón"]

1. Két hónap a nagy folyón

Budapestről indult a gépem Londonon át.
Bogotától egy kávédarálón mentem tovább.
A levegőben szurkoltam kicsit az életemért.
De odafentről az őserdőt látni mindent megért.

Két hónap a Nagy folyón, két hónap a Nagy Folyón
Két hónapon át egy rozoga gőzhajón.

Egy olasz orvos nem tudta, milyen a vízumpecsét.
Az Orinicón elvették tőle az útlevelét.
A kapitányon láttam, hogy magyarul keveset ért.
Rubik Ernő kockáját kérte a potyajegyért.

Két hónap a Nagy folyón, két hónap a Nagy Folyón
Két hónapon át egy rozoga gőzhajón.

A kikötőben mellém szegődött egy kecsua lány.
A kabinajtót magunkra zártuk egy délután.
Manausban kitört a trópusi operaláz.
Pavarotti hangjától zengett az operaház.

Két hónap a Nagy folyón, két hónap a Nagy Folyón
Két hónapon át egy rozoga gőzhajón.

2. Vékony a jég

Egy konyhaasztal volt az irodád, kiröhögött a fél világ.
A telefonod ma faxvonal, csak éhen ne halj.
Idegesít, ahogy a mának élsz, mindig csak kölcsön kérsz.
Egy 25 éves Forddal jársz, a csodára vársz.

Óvatosan korcsolyázz, a gödrökre jól vigyázz,
A túlélés szép erény a magyarok bús tengerén.

Hiába őrizted az almafát,
Mindent leloptak, míg tátottad a szád.
Díszes kalitkában tollasodik a tűzmadár.
Nekik most mindegy az ha fúj ha fagy.
Nem az ő kutyájuk kölyke vagy.
Üveges szemmel néznek rád, nincs keresztapád.
Óvatosan korcsolyázz, a gödrökre jól vigyázz,
A túlélés szép erény.  A magyarok bús tengerén
Vékony a jég, vékony a jég, vékony a jég.

Egy konyhaasztal volt az irodád, kiröhögött a fél világ.
A telefonod ma faxvonal, csak éhen ne halj.
Ha elfogyott már minden levegőd, a kártyavár a fejedre dőlt,
Érzed, hogy egy pókerarcú úr a zsebedbe nyúl.

Óvatosan korcsolyázz, a gödrökre jól vigyázz,
A túlélés szép erény.  A magyarok bús tengerén
Vékony a jég, vékony a jég, vékony a jég.

Tavaszi fény sugarat szór a téli tájra,
Meleged lesz majd nemsokára,
Hát óvatosan korcsolyázz, mert vékony a jég,
Vékony a jég, vékony a jég.

3. Elkésett karnevál

Lágy húron pendülni,
Mint a lassú szamba,
Letűnt vágyak sercegő lemezén,
Jó mélyet lélegezni,
Múltba révedezni,
Lebegni hanyatt a nyugalom kék vizén.

Ahogy sziporkáznak a sötétben,
Fenn az égen
Az öröklétre váró csillagok,
S idelenn a mélyben,
Titkaink tüzében
Száraz parázsként a szemed ragyog.

Elkésett karnevál
Valamelyik filmben láttad már,
S ha hallod ezt a szép melódiát
Ugyanaz az érzés jár ma át.
És bánt nagyon,
Hogy összevesztünk néhány szólamon,
S valahogyan elfeledtük rég
Mi az, ami összetart még:

Lágy húron pendülni,
Mint a lassú szamba,
Letűnt vágyak sercegő lemezén,
S ha disszonáns az élet,
E furcsa szerzemények
Bús harmóniáit pengetem én.

4. Elszállnék a széllel

Elég volt a télből, megszököm a nyárba
Képzeletem szárnyán, Dél-Amerikába.
Az indiánok földjét bejárnám,
Az Andok ködös csúcsán
Napistent imádnám.

Elszállnék a széllel, elszállnék a széllel
Elszállnék a széllel, elszállnék a széllel

Egy olcsó panzióban feküdnék az ágyon,
S a fülledt meleg éjben elnyomna az álom,
S belépne az ajtón Santana
S egy gyilkos gitárszóló az szívemet átjárná.

Elszállnék a széllel, elszállnék a széllel
Elszállnék a széllel, elszállnék a széllel

5. Holdnővér, Napfivér

Ha ki sem látszol a végtelen sötétből,
Ha letagadnak néha az égről,
S hogyha nem tudják a fény mennyit ér,
Ragyogj csaj Holdnővér, Napfivér.

Kipróbáltunk néhány háborút.
Soha többé nem volt visszaút.
S ha a lélekvándort elviszi a Göncölszekér
Gyere el Holdnővér, Napfivér

Leigáztuk régen már az őserdők királyát.
Megfejtettük a hallhatatlan tengerek titkát.
S ha nem találunk semmit majd,
Csak ti maradtok Holdnővér, Napfivér.

Néha fázunk, néha nagy a sötét
Ne félj, a végtelen örökké tiéd.

Fényreklámokban fürdenek ablakok.
Alattuk porladnak szét a városok.
Mondjátok el hová szaladtatok.
Művilágból menekült angyalok.

Jöjj el, jöjj el drága Hold nővér…

6. C’est la vie

Köd, köd mindenfelé,
Út a folyón át a fák közé.
Gyorsan a városból el,
Mire a nap újra felkel.

Fáj úgy fáj még a múlt,
Büszkeségem egy végtelen kútba hullt.
A jövőnk egy mély tóba fúlt.
S egy tövis homlokba szúrt.

Amíg a kávé lefőtt,
A külvilág oly dagadtra nőtt.
Egy csúf délelőtt
A kulcs a zárba beletört.

Megtöltöttem dallal egy üres gitárt
Játszottam sok-sok harmóniát
Megszoktam a magányt,
Eltitkoltam, ha fájt.

C’est la vie, jó éjszakát
Az asztalon találsz egy cédulát,
S ha hallasz majd egy bánatos balladát,
Gondolj rám, és mondj értem imát.

Nem akarok élni bezárt ajtók mögött,
De ha mágnesként visszahúz a Föld majd visszajövök.
Bármit ígérsz, nincs az a pénz,
Hogy palackba zárjam lelkem szabad szellemét.

Ismertem néhány utcalányt,
Láttam sok olcsó hotelszobát,
Untam az ágyak dohos szagát,
S a csókok vodka illatát.

A bárban a főnök nagyon bírt,
A táncosnő az én vállamon sírt
Néha fizettek egy sört,
De valami bennem összetört.

C’est la vie, jó éjszakát
Az asztalon találsz egy cédulát,
S ha hallasz majd egy bánatos balladát,
Gondolj rám, és mondj értem imát.

7. Kinn a parton

Kinn a parton, kinn a parton
Az igazi test mesél.
Minden porcikája él.
Minden ízében zenél.
Kinn a parton, kinn a parton
Amit látok, elhiszem,
Lehet, a szerelem esztelen
De az igazság meztelen.

Kinn a parton, kinn a parton
Ha leveted blúzodat,
Egy pillantás alatt
Megmondom, ki vagy.
Kinn a parton, kinn a parton.
Egyszer kiderül majd, ne félj,
Hogy amit eltakart az éj
Az nappal mennyi ér.

Csak a test számít!
Csak a testet nézd, ne mást!
Csak a testet lásd!
Csak a test hoz gyógyulást!

8. Robot asszony

Robot asszony, igazi drágakő,
Robot asszon, micsoda kemény nő,
Lába porszívó, keze mosogató.

Elektromos nő, szíve helyén kő,
Esze vág, mint a kés,
Soha nincs tévedés,
Elektromos nő, tisztaság a fő.

Megáll a komputerész,
A férfi mind csibész,
Ne várj tőlük jót,
Nem hallasz igaz szót,
De jön a büntetés: feminista tüntetés.

Acél arc, egyenes hát,
De szép így: férfi nélkül a világ.
Mindent megold: a feminista front.

Robot asszony, robot asszony…

Anyád megmondta rég,
Hazug a férfinép,
Önző és sokat zabál,
Mindig csak ordibál,
De sorsodon büszke folt,
Feminista front.

9. Tirikitakata

Vannak, olyan dallamok vannak,
Melyek velünk maradnak,
Melyektől nem futhatsz el.

Fények, vannak szikrázó fények,
Melyek bárhol elérnek,
Bőrödben ott ég a jel.

Tirikitakata, tiriquitakata,
Tiriquitakateiro, ai
Tirikitakata, tiriquitakata,
Tiriquitakateiro, ai

Erdők, fölöttük gomolygó felhők.
Olyan mélyek a színek,
S a sűrű magába zár.

Táncok, vannak pezsdítő táncok,
Melyek nem tűrnek láncot,
A lábad ritmusra jár.

Tirikitakata, tiriquitakata,
Tiriquitakateiro, ai
Tirikitakata, tiriquitakata,
Tiriquitakateiro, ai

10. Dos Merses en uno Rio

11. Copacabana

Egy pezsgős pohár állt mindig a zongorán,
De én konyakot kértem.
Hogy mit dalolt a lány a presszó színpadán,
Máig sem értem.

Copacabana ipenema banana
Copacabana limonada americana

Hajnalban a villamos még ritkán járt,
És lógtak a lépcsőn.
A fejemben a lány hangja csaj szólt tovább,
Bocsánatkérőn.

Copacabana ipenema banana
Copacabana limonada americana

A zongorista pénztáros lett, azt hiszem
Egy vidéki bankban.
S a lány hangjából nem maradt már semmi sem
Csak ez a dallam:

Copacabana ipenema banana
Copacabana limonada americana

12. Legendák asszonya

Szaladtam égen és földön,
Vágtattam hegyeken át.
Küzdöttem hóban és sárban,
Megmásztam a kastély falát.
Néha már azt hittem vége,
Nincsen több életem.
Mindent már elvettek tőlem,
És nem találom meg sosem.

Harcoltam túlerő ellen,
Hogy bejussak kincsek közé.
A királyért adtam a vérem,
És kineveztek magam fölé.

És rémülten bármerre néztem,
Elsüllyedt az összes hajó,
De okom volt százmillió,
Hogy megtaláljam a legendák asszonyát.

Keresd még, ne add fel!
Keresd még, ne add fel!
Megtalálod valahol.

Repültem dzsungel felett,
Mikor fáklyaként égett a föld.
A homok forrón lüktetett,
És vörös lett minden, ami zöld.

De éreztem, mennem kell,
Mert elnyel a nagy folyó,
És okom volt százmillió,
Hogy megtaláljam a legendák asszonyát.

Keresd még, ne add fel!
Keresd még, ne add fel!
Megtalálod valahol.

Érzem, érzem, hogy mielőtt leszáll az éj
Megtalálom a régi legendák asszonyát…

Kiálltam számtalan próbát,
De éreztem nincs már erőm.
Csókoltam mindenki lányát,
Volt néhány szeretőm.
De arcomra égett a reggel,
Ajkamra fagyott a szó,
És okom volt százmillió,
Hogy megtaláljam a legendák asszonyát.

Keresd még, ne add fel, keresd még, ne add fel
Megtalálod valahol.

13. Adeus Ayarton

Ismerős volt az arcod, a mosoly a szemed körül,
Ahogy elszántságod keserű ránca a szád szegletében ül.
Hol láttalak, ki tudja, talán egy osztályképen,
Vagy verekedések bajnokaként kölyökkorunkban a téren.

Bámulnak a lányok, ahogy befordulsz a sarkon,
Én irigykedve utánad nézek, s a szégyentől ég az arcom,
Évek múltán címlapfotókon viszontlátlak én,
Hogy a start előtt még utoljára búcsút ints felém.

Adeus Ayrton,
Adeus Ayrton,
Ha lenne időd még kiáltanád,
Hogy szólít az Úr, menni kell tovább.
Menni kell tovább.

Kellett a száguldó cirkusz, a kocsisor elhalad.
A halálkanyarnak szűk folyosóin a kerék már nem tapad.
Mind egy elfelejtett némafilm, egy perc alatt lepereg életed.
Szikrát hánynak a vaslemezek, ahogy páncélruhádra hajtod fejed.

Adeus Ayrton,
Adeus Ayrton,
Ha lenne időd még kiáltanád,
Hogy szólít az Úr, menni kell tovább.
Menni kell tovább,
Menni kell tovább,
Menni kell tovább.

Acelera, acelera, acelera, Senna, vai nessa Senna!
Acelera, acelera, acelera, Senna, vai nessa Senna!

[/block]