[block title="...a Deszkákon"]

1. Mindig lesz egy dal

Szólj, ha vesztes körbe érsz
Szólj, ha vigaszt nem is kérsz
Van az úgy, hogy a jó válasz sehol sincs már
Van az úgy, hogy az élet kicsit fáj.

Mindig lesz egy szó, mindig lesz egy jel
Lesz egy dal, ami felér egy viasszal – talán.

Volt, hogy a játék felborult
Volt, hogy nem csak rajtunk múlt
Ahol élsz, ez a hely már csak így a tiéd
Nézd el neki, ha néha egy kcsit sem jó, se szép

Tudod jól, mindig lesz egy dal
Tudod jól, mindig lesz egy dal
Egy dal, ami csak szólni akar

Volt, hogy a győztes te voltál
S bánt, hogy az érem másnak jár
Az is volt, hogy a barátok árultak el
S néhány hang tudom, nem lehet csoda, de szól ha kell.

Tudod jól, mindig lesz egy dal
Tudod jól, mindig lesz egy dal
Egy dal, ami csak szólni akar
 
 

2. Játssz

A külsőd most is megnyerő,
Nem leszel már nagymenő,
De pártfogóid száma mégis egyre nő.
Múltadat levedlenéd, mindig újra kezdenéd:
Ne félj! Az  utolsó tangó messze még.

Játssz, hogy szóljon mindhalálig,
Játssz! Míg csattan két tenyér,
Míg a színpad elbír, hajt a szenvedély,
Csak énekelj, a dalnak élj!

Erényed a büszkeség,
fojtogat a szürkeség,
És feldühít néha egy kis semmiség.
Az életed így túl kevés,
De újságban a hirdetés,
Hogy társra vár egy 40 éves klubzenész.

S míg a gitár felsír, kezedben lánggal ég,
Szikrát szór, mint a tűzkerék!
 
 

3. Chicagói Bróker-blues

Nézd, ahogy ülök a világ tetején,
Egy századbéli marslakó,
Kezem a nagyhatalmak pulzusán,
Idefenn bármi kapható.
Gyorsan egy csillagfelhőbe markolok,
A keleti égbolt eladó!
Ez egy chicagói kocsma-blues,
S a bróker szívem megszakad.
Te túl vagy az Óperencián,
Szatellit hozza hangodat.
Leadom faxon a testem baby,
Ha mégis elhagynád magad.
 
 

4. Playboy

Tudnám értékelni, hogyha megszöknél,
Belátnád, hogy nélkülem jobban léteznél,
Hátha valaki valahol vár még rád,
Végre engem a béke csendje fonna át.

Egy playboy lesz a kedvesed,
Playboy majd megszeret,
Egy playboy: csak vinne tőlem el!

Sokért nem adnám, hogyha végre eltűnnél,
Azt sem bánnám, hogyha mindent elvinnél,
Mosógépet, tévét és a porszívót.
Kívánok neked tőlem messze minden jót!

Egy playboy lesz a kedvesed…
 
 

5. Most is tiszta vagy te még

Ismerted a tiltott csók ízét
Szivedet a szél ellen szórva szét
Megbocsát-e mindezért az értő mindenség
Nincs az idő veszve még

Akkor egész ez a szikrázó világ
Ha megismerted a bánatos oldalát
Sok fényes álmod süllyedt el
Az árnyak zord vizén
Ezért azt mondjuk, mint rég

Éj a szépért, élj hogy égjél
Most is tiszta vagy te még

Ablakom egy éjjel nyitva állt
S egy elcsavargott pillangó beszállt
Szállt a fénybe vágytól űzve
Vetette tűzbe életét
Mégis azt mondom, mint rég

Szörnyű lenne, ha minden percedért
Felelni kéne mi volt a csúf, s a szép
Úgy, mint a könnyek összefolyt sok édes
csúnya kép
Mos is azt mondjuk, mint rég

Éj a szépért, élj hogy égjél
Most is tiszta vagy te még
 
 

6. Rió, Rió

Itt a felhőkig érnek a hullámok,
S a világ végéig ellátok,
A tengerből kiszakadt hegyláncok felett.
Sokan elhagyták Portugáliát,
Hogy megszülessen ez az új világ,
S vagy ötszáz éve vajúdnak a hegyek.
Nézem Krisztus szelíd tekintetét,
Ahogy a városra ráterült az ég,
És érzem a latin szerelmek melegét.
Látom Afrika ringó Istenét,
S az őserdők indián szellemét,
És értem már a Biblia üzenetét.

Rió, Rió, Rió, Rió, Rió.
Rió, Rió, Rió, Rió, Rió

Laza ruhában járom az utcákat,
A Botafogón eső áztat,
Az erőmre nézek, s az idő megszűnt rég.
Az aranyember repülővel jár,
És Gustav Bender a buszra vár,
Itt együtt van jelen a kezdet és a vég.

Rió…

Ahogy a fentről a mélybe néztem
A Quanabara öble izzott a fényben,
S a luxus villák tövében,
Egy labda se jut át a kőkerítésen.
És a shopping centerek üvegein át
Csak lopva leshet a harmadik világ.

Rió…
 
 

7. Másképp szeretnél

Megállít egy szép csokor,
De a virágbolt már régen bezárt, talán jobb ez így.
Még azt hinnéd, hogy bánom már,
S ráadásul jól is gondolnád.
Később talán felmegyek,
De az utcák olyan fényesek, míg tőled távol vagyok.

Újra félreértenél, újra félreértenéd,
Ha másképp szeretnél,ha másképp szeretnél,
Másképp szeretnélek én.

Ó, a kis lokálban nincs tömeg,
S olyan jól esik a lelkemnek ez az üresség.
A lánynak semmije nincs, ami eltakarná azt, hogy milyen szép.
De a tekintetében ott maradt,
Hogy ő is máshol lenne boldogabb,
Míg küld egy bájos mosolyt.

Újra félreértenél, újra félreértenéd,
Ha másképp szeretnél,ha másképp szeretnél,
Másképp szeretnélek én.

A széplány csendben alszik már,
S olyan idegen és ismeretlen minden,
A kapuban még ott álldogál az igazi, a megzavart szerelmes pár.
A reggel nagyon messze van,
S nem is érzem jól magam,
Míg tőled távol vagyok.

Újra félreértenél, újra félreértenéd,
Ha másképp szeretnél,ha másképp szeretnél,
Másképp szeretnélek én.

Újra félreértenél, újra félreértenéd,
Ha másképp szeretnél,ha másképp szeretnél,
Másképp szeretnélek én.
 
 

8. Zenemadár

Keserű könny hullik kék színű égből,
Belehalunk, hogy házak épülnek vérből.
Nekifutunk, de mindig visszacsúszunk,
Nekifutunk, de felfelé nem visz a lábunk.
Sehova mész, és túl mélyre húz le az élet,
Senki se vár, és túl gyorsan szállnak az évek.
Üres a ház, csendesek az éjek,
A falakon életre kelnek az képek,
S Míg a tükörben számolod a ráncokat,
A pincéből meghallod a hangomat.

Zenemadár a válladra száll,
Messze repít, ha nem bírod már.

Nehezen élsz, s a Földön nem könnyű a lépted,
Te mit akarsz arról? Senki nem kérdez téged.
Valami rossz, vagy rossz útra léptél,
Annyi baj, hogy a világból elmenekülnél,
De feldübörögnek a hangfalak,
És elfelejted a gondokat.

Zenemadár a válladra száll,
Messze repít, ha nem bírod már.

Zenemadár, zenemadár,
zenemadár, zenemadár,
zenemadár, ha nem bírod már.
 
 

9. Világmadár

Köd borítja lelkünk ablakát,
Megkötöztük a szeretet angyalát.
Ráfagy mindenre a jég,
A város alszik rég,
S az utcák szürke vándora végre aludni tér.

Meggyaláztuk a természet templomát,
Mélyre ástuk a tudás nagy szobrát,
Írják majd színes krónikák,
Hogy voltak próféták,
Kik a jövőt keresték, s a múltat siratták.

Vigyázz ránk világmadár,
Ha túl nagy a zaj mindenfelé!
Kérdések égnek a tűzfalakon,
Nem válaszol Bölcs Salamon.
Vigyázz rám! Kísérjél utamon!

Tudósok játsszák némán az ostobát,
Egyedül hagyták a szomorú Földanyát,
Arcuk álarc volt csupán,
S a mindenség ajtaját zárva találja majd
A hálátlan világ.

Vigyázz ránk világmadár…
 
 

10. Szép gazdag lány

Hétfőn este rámolok,
Mert kedden mindent itt hagyok,
A tanulságot elviszem, mert ennyi azért jár nekem.
A szaxofonom rád hagyom, az élet csak egy luftballon,
Mely elrepül egy szép napon, és többé vissza nem kapom.

Én még nem találtam meg, amit megtalálnom kell,
Én még nem találtam meg, amit megtalálnom kell.

S mi a zöldségesnél visszajár, az semmire se jó ma már,
A gazdagokat bámulom, hogy csinálják? Nem tudom.
A limuzin kézen áll, a sofőr csak a jelre vár,
Egy szőke csoda hátra ül, s a bőrfotelben elmerül.

Én még nem találtam meg, amit megtalálnom kell,
Én még nem találtam meg, amit megtalálnom kell.
Egy szép gazdag lány, s a szobám kék falán
A Van Dick kép vagyont ér.

A barátnőm úgy felhevült, egy óceánt is átrepült,
A csoda nagyon szép lehet, de nem vehetsz rá bérletet
Én rulettezni nem tudok, és örökölni sem fogok,
És kerülöm a maffiát, és sorolhatnám még tovább.

Én még nem találtam meg, amit megtalálnom kell,
Én még nem találtam meg, amit megtalálnom kell.
Egy szép gazdag lányt.
 
 

11. Törött szárny

Gépünk csendesen suhan,
Ne félj, minden rendben van.
Zuhanunk, de pánikot, kérlek, ne csinálj!
Csak ülj, és kávéval kínálj!

A kormány már rég nem működik,
A motor is rég elszállt,

Szállnánk, de nem tudunk,
Szállnánk, de nem tudunk,
Szállnánk, de szárnyunk védtelen…
törött szárny.

Figyelj, csak oldalra ne nézz!
Jobbról valami furcsán benéz,
A kapitány nyugtat téged, hogy messze még a föld,
De az arca valahogy mégis zöld.

Az adatok most már kétesek,
A fekete doboz elveszett.

Szállnánk…
 
 

12. Százéves pályaudvar

Vannak idők, mikor menni kell,
Mikor feltűnik a ház falán a jel.
Nem volt már egészen fiatal,
És úgy érezte, majdnem belehal.
Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon,
Azon a százéves pályaudvaron.

Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
De a szívemet örökre itt hagyom.

Az utcákon a gyűlölet vonult,
S a láthatáron felizzott a múlt,
Érezte, hogy most már menni kell,
Mert mindig ugyanúgy kezdődik el.
S csak ott állt egy hajnalon,
Azon a százéves pályaudvaron.

Elbúcsúzom, elbúcsúzom…

Nagy volt a zaj a pályaudvaron,
S mintha már ott állt volna rég,
Egy régi film, egy furcsa film,
S oly ismerősnek tűnt a kép.

Elbúcsúzom, elbúcsúzom…

[/block]